A csigák legszembetűnőbb sajátossága a csigaház, mely tulajdonképpen meszes külső váz, hozzá izmok is tapadnak. A váz – ellentétben pl. a kagylók héjteknőjével – aszimmetrikus. A csigák azonban csak másodlagosan részaránytalanná vált állatok, őseik kétoldalian részarányosak voltak. A részaránytalanná válás három alapvető folyamat eredménye: a test visszahajlásáé (flexio), a csavarodásé (torsio) és a visszacsavarodásé (detorsio).
A változás során a hátulsó testvég visszahajlott, ennek eredményeképpen a végbélnyílás és a kopoltyúk előre, a fej közelébe kerültek. A torsio
folyamatában a belső szervek a visszahajlás síkjáról merőlegesen
180°-kal megcsavarodtak. Emiatt az eredetileg jobb oldalon lévő szervek
átkerültek az állat bal oldalára, és viszont. Ezt követően a páros
szervek egyike redukálódott, majd felszívódott. Az ezzel együtt
kialakult sajátos anatómiai jellegzetesség a keresztidegűség (streptoneuria), ugyanis a két fő párhuzamos idegköteg a bélcső alatt és felett a torsio következtében keresztezték egymást.
A csigák egy részénél bekövetkezett további detorsio. Ennek
következménye lett, hogy a szervek visszakerültek a test eredeti
oldalára, azonban páratlanok maradtak (pl. szívpitvar, vese, kopoltyú),
az eredeti szervek nem fejlődtek ki újra. Ezzel együtt megszűnt a
keresztidegűség, és másodlagos egyenesidegűség alakult ki (euthyneuria).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése